Az írás és olvasás ismerete és készségszintű használata elengedhetetlenül fontos a mindennapokban. Az információáramlás átalakult az elmúlt néhány évtizedben, a világ eseményeiről való tájékozódásban éppúgy, mint a közvetlen környezetünkkel folytatott interakciókban az írott információ uralja a kommunikáció legkülönbözőbb színtereit. A digitális forradalom következtében az írás- és az olvasáskészség jelentősen felértékelődött, az információfeldolgozás azonban más stratégiák mentén történik a jelen kommunikációs térben, mint évtizedekkel ezelőtt. Az emberi agy – jelen ismereteink szerint – kevésbé gyorsan változik, a tanítási és tanulási szokásaink viszont nagy mértékben átalakultak. Egy dolog azonban állandó maradt: olvasni csak olvasva lehet megtanulni, írni pedig csak írva. Ebben a kötetben az olvasó az első és második fejezetben az olvasás, majd az írás pszicholingvisztikai sajátosságaival, az ezekkel foglalkozó és ezeket leíró modellekkel ismerkedhet meg. A harmadik fejezetben az alfabetizálásról olvashatunk bővebben, ami a magyar anyanyelvi nevelésben és a magyar mint idegen nyelv tanításában is relatíve újnak számító megközelítés. A negyedik fejezetben az olvasott szövegértés fejlesztésének módszertani háttere és technikai lehetőségei tekinthetők át. Az ötödik fejezetben az írástanítás sajátosságait és a szövegalkotás tanításának alternatíváit ismerhetik meg az olvasók. Az egyes fejezetek végén néhány összefoglaló kérdés segíti az olvasottak átismétlését és megjegyzését.
