Jelen munka a magyar jogrendszer belső hangsúlyainak 2010 óta bekövetkezett elmozdulását kívánja bemutatni. Ennek keretében az írás – egyebek mellett – vázlatosan foglalkozni kíván a jogrendszer természetjogias átalakulásával, azaz a szabályokban megfogalmazódó konkrét, közvetlenül cselekvéssé alakítható elvárások helyett a mögöttes értékeket és érdekeket középpontba állító jogszemlélet új tendenciáival; úgy is mint a kormányzati kapacitás bővítésének sajátos eszközeivel. A lehetséges előnyökként feltűnő új jelenségek mellett, s azoktól el nem választhatóan – magyar példák felhasználásával – bemutatásra kerülnek a társadalom valamennyi normarendszerét megterhelő, „túlpörgetett” hazai jogfejlesztés egyes törvényszerűségei és lehetséges következményei is.
