A virágzó számi indigén irodalom sokat köszönhet kortárs költőnőinek. Az a kötéltánc, melyben a számi költőnők egyensúlyoznak, pontosan leképezi közösségük évszázados nyelvi, fizikai, érzelmi, mentális és spirituális kiszolgáltatottságát. E költőnők versei nemcsak traumáik kimondására és feloldozására tesznek kísérletet, hanem egy örömtelibb világ megálmodására, megteremtésére is. Felszólalásuk kettős retorikája mind a számikhoz, mind a világ bármely olvasójához szól. Egy a feltétel: csak a csöndnek engedelmeskedni…