Magyar tudósok nemzedékeinek jelentett kihívást a Gondolatok
talányos fogalmi világa. Munkájuknak legtöbbször nem a megértés
szándékának őszintesége, hanem az elemi feltételek hiánya szabott
határt. A hazai könyvtárak polcain elvétve kallódott egy-egy példány,
az 1926-os német kiadást nem követték újabbak, a munka
szerves folytatásául szánt etikai alapvetés kézirata pedig elveszett.
A mű ránk maradt formájában kétségtelenül töredék, a szerző
nagy, ámde megtört ívű kísérlete, hogy tudományos pályája addigi
eredményeit felülvizsgálja, és további útját kijelölje. Filozófiai irodalmunkban
egyedülálló vállalkozás, amely töredékes megvalósulásában
is arra indít, hogy Somló gondolkodói útjáról alkotott képünket
átértelmezzük.
A Gondolatokban már nyoma sincs a Somló első korszakát meghatározó
naturalizmusnak, és erős kritikával illeti Kantot, miközben
saját filozófiáját az Arisztotelész és Descartes nevével fémjelzett
metafizikai hagyomány részeként határozza meg. Gondolkodói
súlypontja a jogfilozófiáról az ismereteleméletre, metafizikára és az
etikára kerül át.
Somló utolsó üzenete az I. világháború utáni zűrzavaros világból
hozzánk is szól: a filozófus feladata az, hogy az igazság keresésére
felszólító parancsnak engedelmeskedve a metafizikai értékek birodalmában
keresse a filozófia sine qua nonját jelentő feltétlen érvényességet.
