Céljuk nemcsak ennek a különleges férfinak az emlékezetét megőrizni, hanem felhívni a követésre, sőt támpontot nyújtani a tanítványsághoz. Ebben a doktori dolgozatból kialakult könyvben az evangéliumi történetek funkciójára kérdezek rá, és az elemzés eredménye az, hogy sok szöveg „mimetikus támpont”, azaz a követés paramétereit adja meg. Körbejárom azokat a tudományos eredményeket, melyek ezt megkérdőjelezik vagy támogatják, megvizsgálom néhány perikópa keletkezésének lehetséges körülményét, melynek során az az izgalmas felfedezés fogalmazódik meg, hogy ezek gyakran mimézisre – azaz a mester utánzására – szólítanak fel. Ahhoz, hogy az állítások ne légüres térben bukkanjanak fel, körültekintek Jézus környezetében, megvizsgálom az ókori hellén–római és zsidó oktatásban meglévő mimetikus elemeket, el egészen Jézus élethelyzetéig, melyben ő mint életformát tanító didaskalos működött. Végül, hogy miben állt az ő követése, arra a könyv vége tér ki – felvillantva az első századi család, otthon, társadalom elvárásait, és vele szemben az azokkal több ponton szakításra buzdító Názáretit.
