A Szabad Népben megfigyelhető propaganda 1947 és 1949 parlamenti választásai között tervszerűen, időnként azonban esetlegesen, de mégis a kommunisták akarata szerint támogatott két – a vidékkel kapcsolatos – fő célt: az iskolák államosítását, ezzel együtt az egyházak ellehetetlenítését és a termelőszövetkezetek szervezését. Tehát nemcsak az egyházi vezetők ellen léptek föl, de 1948 után már odáig jutottak, hogy az egyházfenntartó társadalmi csoportokat – köztük a parasztság vezető rétegét – is likvidálni akarták. Sőt, az úgynevezett „klerikális reakció” elleni küzdelmet a parasztsággal, a „kuláknak” bélyegzett gazdákkal szembeni erőszakkal is összekapcsolták.
A kötet célja, hogy bemutassa a kommunista hatalomátvétel időszakának a vidéki társadalommal kapcsolatos sajtópropagandáját, a sajtót mint hatalmi eszközt és harci fegyvert. Az elemzett médium a Szabad Nép – azért ez az egyetlen lap, mert már a kommunista hatalomátvétel idején is ez az újság határozta meg a többi kommunista lap irányvonalát és hírközlési gyakorlatát. Az államszocializmus időszakának tárgyalt korszakában a sajtó nem egyszerűen pártirányítás alatt állt, hanem maga is szerves része volt a hatalmi szerkezetnek. Nemcsak követte, hanem alakította is a kommunista politikát.
